Monasztikus élet Nový Dvůrban
Munka
A ciszter (trappista) szerzetes cönobita: az Istennel való egyesülés útját testvéreivel való közösségben járja. A fizikai munka a konkrét valósághoz köti, a Szent Benedek és a citeux-i hagyomány által favorizált szoros testvéri közösség pedig felebaráti szeretetre ösztönzi.
Nem sok olyan emberi csoportosulásról tudunk, amelynek tagjai annyira különböznek egymástól, és mégis oly szoros közösségben élnek, mint a szerzetesek. E közösséget nem jellembeli rokonság vagy a szellemi-fizikai képességek hasonlósága hozza létre; tagjai nem kölcsönösen választották egymást, és nem is vérségi kötelék kapcsolja össze őket. A monostorba lépő szerzetesek igencsak különböznek egymástól, már-már úgy tűnik, csak a véletlen hozta össze őket. Mégis egy életen keresztül együtt, egymás mellett élnek – a generációk, a társadalmi háttér, az egyéni adottságok és a személyiségtípusok sokféleségében. Közösségüket egyedül a közös cél teremti meg, e közös cél azonban igencsak figyelemre méltó. A monasztikus közösség a Regula szerint elsősorban a lelki harc helyszíne, s ez megelőzi a testvéri kapcsolatok jelentőségét. E lelki harcot – ki-ki a magáét; gyakran észrevétlenül – mindenki megvívja.
Ha a helyi viszonyok vagy a szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is. De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt!
Szent Benedek Regulája, 48. fejezet
A monostort, ha lehetséges, úgy kell felépíteni, hogy minden szükséges dolog [...] a monostoron belül legyen [...], hogy a szerzeteseknek ne kelljen kint csatangolniuk, ami lelküknek egyáltalán nem válik üdvére.
Szent Benedek Regulája, 66. fejezet
A szerzetesek általában egyedül vagy kisebb csoportokban dolgoznak. Kék vászon munkaruhájuk teljesen átlagos, és ugyanolyan munkaeszközöket használnak, mint felebarátaik, sőt ugyanolyan fontosnak tartják, hogy munkájukkal némi hasznot is hajtsanak – talán csak rövidre nyírt hajuk kelt feltűnést, amikor leveszik szalmakalapjukat... Ám e mögött az átlagos külső mögött imádságban és munkában élő őseik eszménye rejtőzik. A ciszterci (trappista) szerzetesek éppen ezért, amennyiben a helyi viszonyok ezt lehetővé teszik, előnyben részestik a mezőgazdasági tevékenységet.